Tiszteld az idősebbet! Tisztelj már fiacskám! Tiszteld a Peti bácsit! Gyerekek, fiatalok hallgatják ezeket a mantrákat, olyan alapelvárásként, mint a reggeli fogmosás. A tisztelet azonban nem olyan fogalom, amit strandlabdaként ide-oda lehet dobálgatni, rákényszeríteni kicsit és nagyot. Éppen ezért egy fiatal társasággal (egy nagyszerű csapattal) belekóstoltunk a tisztelet teremtése gyakorlatba, ami az elején nehéznek tűnt, de aztán emlékezetes élmény lett belőle.
Fociedzői szerepemben elég sok utasítást adok, mégis akkor érzem igazán a csapat erejét, amikor az egyének kinyilvánítják elköteleződésüket, amikor lépéseket tesznek a másik felé.
Meg persze ezzel önmaguk felé is.
Van, amikor maguktól létrejönnek a csapaterősítő pillanatok, de a nagy igazság inkább az, hogy ezeket a pillanatokat meg lehet teremteni. Megágyazni nekik.
El lehet ültetni olyan magokat, amelyek kicsíráznak, aztán szárba szökkennek.
Na de legyen szó csapatról, osztályról, fiatal közösségről, ezeket az ígéretes magokat bizony öntözni kell. És nem csak úgy hébe-hóba, hanem rendszeresen.
Tisztelet teremtése tisztelettel gyakorlat
Kb. 70 perc után nyújtásra, edzés végi levezetésre gyülekezett a csapatom.
Az alakzat naná, hogy kör volt. Így mindenki a másik szemébe tud nézni.
Izzadt homlokokkal, pihegő játékosokkal, nyugodt tekintetekkel néztem szembe.
Aztán bedobtam a tóba a kavicsot. Az utolsó kérésem így szólt:
„Kérlek, forduljatok a jobbotokon lévő társatokhoz, és mondjátok el neki, hogy miért tisztelitek!”
Agyalás helyett a másik emelése
Figyeltem a reakciókat, és bizony különböző arckifejezésekre lettem figyelmes. Volt meghökkenés, zavart mosoly, feszülten figyelő szempár is.
Ezeket igyekeztem oldani.
Csapatvezetőként az én feladatom példát mutatni. Mellettem pont az éppen sérült csapatkapitány állt. Talán 10 éve még (amikor nem igazán voltam tisztában magammal, persze bizonyos szituációkban még mindig botladozom) nagy falat lett volna ez a gyakorlat, de most valami másra fókuszáltam.
A másikra.
Ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, hogy Jaj, most mit mondjak neki, inkább a csapatkapitány értékeire figyeltem.
Pont ugyanaz a szituáció, mint egy színpadi beszédnél, amikor nem azon görcsöl valaki, hogyan fogja elmondani a beszédet, hanem inkább arra, hogy a közönségnek adjon valami maradandó élményt, „ajándékot”.
Ez a szemlélet sokat segített, így tudtam a csapatkapitány rengeteg pozitívumából, értékéből néhányat kiemelni, kihangosítani.
Amikor a kötelékek megerősödnek 10 perc alatt
A visszajelzésektől olyan légkör jött létre, hogy nem volt kérdés, mindenki megugorja a gyakorlatot.
A tiszteletadás körbeért, öröm volt hallgatni a srácokat.
Öröm volt figyelni az arcokat, miközben az értékeiket sorolták.
Talán tíz perc sem telt el, és érezni lehetett, hogy a kötelékek megerősödnek a fiúk között.
Hiszek benne, hogy ezek a pillanatok erőt adnak majd akkor is, ha látszólag nem lesz okunk a mosolyra.
Mi is az a tisztelet valójában?
A szó eredete a latin respectus – visszanézés, figyelem. (A latin honor szó személyek és értékek nagyrabecsülése és ennek külső megnyilvánulása, az →igazságosság társerénye.) A tisztelet az, amikor valakire figyelünk, és elismerjük a helyét, értékét a világban.
Nemcsak azt, amit tesz, hanem azt is, aki ő.
Egyedi és megismételhetetlen.
Ezért nem véletlen, hogy a tisztelet gyakran csendben születik. Egy pillantásban. Egy gesztusban. Egy bátorításban.
A fenti gyakorlatban is szükség volt a csendre, pillanatnyi elmélyülésre, aztán ment minden magától.
Történelmi gyökerek – nem csak modern erény
Az ókori kultúrák – görögök, rómaiak, kínaiak – mind hangsúlyozták a tisztelet jelentőségét.
Konfuciusz, a legendás kínai filozófus tanításaiban például a tisztelet központi szerepet kap: a családban, a tanulásban, az idősebbek iránt.
A kínai mester szerint az ősök tisztelete nem szorulhat háttérbe, mert akkor nem lesz, aki közbenjárjon a család érdekében az Égnél.
A lovagi kultúrában a tisztelet a becsülethez kötődött – az ellenfél, a nő, a király, sőt még a fegyver iránt is.
Magyar népmeséinkben is visszaköszön a tisztelet: a legkisebb fiú, aki nem csupán ügyes, hanem tisztelettel viseltetik mások iránt, mindig elnyeri a jutalmát. Persze, közben leleményes, és ha kell, szembemegy az értelmetlen szabályokkal is.
Tisztelet, tisztelet mindenhol?
Jelenleg csekély az esélye, hogy a fenti gyakorlat mindenhol megvalósulhasson. Főleg abban a világban, ahol a szavakkal, fegyverekkel, gyűlölettel háborúzunk egymással nap mint nap.
De tenni lehet érte.
Szóval ha szülő, osztályfőnök, tanár, tréner, edző vagy, buzdítalak arra, hogy próbáld ki a fenti gyakorlatot!
Csak képzeld el azt, amikor a diákod, játékosod, lányod, fiad, ismerősöd arca felderül az értékei említésekor.
Hajrá, drukkolok a megvalósításhoz!