Nehéz beszélgetésre készülök. Kedvelem a velem szemben ülő fiút, mégis most a szeretetet megelőzi valami. Az igazság. Amit ha kimondunk, fájhat, ugyanakkor gyógyíthat, tisztíthat is. Megteszem a kezdő lépést. Utána pedig ő következik.

A huszonéves srácot régóta ismerem.

Tehetséges, átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hivatásában, mégis akadályokat emel saját maga elé.

Olyan akadályokat, amelyek miatt nem tud tovább lépni, haladni az útján.

Sokat hangoztatja, hogy ő mindent megtesz magáért, a közösségéért, mások pedig nem tesznek bele annyit.

Könnyen elveszti a fejét, a kudarcnak tűnő helyzetekben összeomlik.

Amikor ezeket visszajelzem számára, magamra ismerek.

Olykor én is hajlamos vagyok szenvedést okozó belső játszmákra, és ilyenkor gyengítem magam. Ezáltal másokat is.

A miértet már tudom.

A kishitűség okozza. Amikor hiányzik a belső hit és az erő.

Amikor ezzel szembenézek, bármennyire is furcsának tűnik, de felszabadulok.

És folytathatom az utam.

Mert nincs hazugság és önámítás.

Szembenézés az igazsággal és a felelősséggel

A huszonéves srác tehát megkapja a visszajelzéseket.

Lehajtja a fejét, elgondolkodik.

Majd arról beszél, ami az itt és mostban történik vele.

Az érzéseiről.

Aztán az édesapjával való kapcsolatáról is, a tőle kapott elismerés hiányáról.

Aztán előkerül a felelősség szó.

Hogy nem mutogathat visszafele, huszonévesen már felelősséggel tartozik a cselekedeteiért, önmagáért.

Beszélhet édesapjával, elmondhatja neki őszintén a fájdalmát. A körülötte lévőknek hitelesen, őszintén visszajelezheti érzéseit.

Nem mások, a körülmények állandó hibáztatása viszi előre, hanem a szembenézés önmagával.

Ez fájdalmas, mégis felszabadító lehet.

Amikor megtörténik a szembenézés, onnantól tekintélyes súlytól (amit addig fájdalmasan cipelt) szabadul meg.

Amikor a huszonéves sráccal beszélgetek, eszembe jut egy férfi, aki egész életében az igazságot és a szeretetet képviselte.

Az igazság és őszinteség útján

János evangéliumában található egy fontos rész, ahol Jézus így fogalmaz: „…megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

Ezt a szabadságot érzem onnantól, amikor őszintén visszajelzek a huszonéves srácnak.

Ezt a szabadságot érezheti ő is, amikor őszintén szembenéz magával.

Benned mi bukkan fel, amikor a huszonéves srác történetét olvasod?