Dr. Prezi: apa, férj, retorikai gyerektábor vezetője, tréner, cégvezető, könyvszerző, közösségépítő, mentor, AI-szakértő, tudásfaló és megannyi „címke” képviselője. Zolival beszélgetni mindig élmény, ezt a tételmondatot újfent igazolta.

Mire asszociálsz, ha azt mondom gyerekek?

Egyből az jut eszembe, hogy mekkora felelőssége van annak, hogy ők hogy indulnak és milyen csomagot kapnak. Hiszek benne, hogy ha mi olyan gyerekeket képzünk, akik felállnak, kiállnak saját magukért és szépen használják a nyelvet, akkor ez a világ egy jobb hely lesz.

És mi a helyzet a mesterséges intelligenciával? Alaposan belemélyedtél a témába.

Manapság már nem lehet elmenni az AI mellett. A 13-18 éves korosztály számára például az egyik legjobb tanácsadóvá vált. Meg lehet beszélni vele a problémákat, meghallgatja őket, ha jó a prompt, akkor abban a stílusban válaszol, amit ők szeretnének. Az érzelmek egyelőre hiányoznak az AI-ból, de ez könnyen megváltozhat.

Egy hegy tetején élsz a családoddal. Adja magát a kérdés, hogy ez a környezet mennyire tud „kiléptetni” a mesterséges intelligencia bűvköréből?

A csendnek itt, az erdő közepén hatványozott szerepe van. Fontos, hogy a gyerekek is tudjanak töltekezni, felfedezni az offline-online egyensúlyt a maguk kis életében. Szeretek kimenni az erdőbe, ott talál meg igazán a csend. Az is sokat jelent, hogy a napomat meditálással indítom. 

A retorikatáborodba évek óta villámgyorsan betelik a jelentkezők száma. Mi lehet a siker titka?

A kölcsönös tisztelet a tanár-diák között. Ez a tisztelet teszi lehetővé, hogy formáljunk a fiatalokon. Olyan, mintha a tisztelet adná meg a jogot arra, hogy a diákokat formálhassam. Ha nincs meg a tisztelet, akkor a diák jogosan mondhatja, maga engem aztán ne formáljon. Mivel minden digitalizálódik, egyre inkább fel fog értékelődni az érzelem és a beszéd, ezért kell a gyerekekben ezt erősíteni valamilyen formában. Tehát azok nagyon ki tudnak emelkedni majd, akik el tudják mondani az érzelmeiket, gondolataikat.

Említetted, hogy az AI-ban nincsenek még érzelmek, de a fiatalok már az AI-val is megbeszélik a problémáikat, akár a szülők és tanárok kihagyásával. Mit gondolsz erről?

Bill Gates szerint ugye nem lesz majd szükség tanárokra. Ebben én nem hiszek, pláne Magyarországon nem, ahova úgy is később gyűrűznek be az újítások szélesebb társadalmi szinten. A tiszteletről beszéltünk, én pl. egy robotot sohasem fogok tisztelni. Szükség van egy hús-vér emberre, aki képes érzelmeket vinni a tanításba, amihez aztán a gyerekek is tudnak kapcsolódni.

Mégis szerinted az AI a jövő oktatásában, nevelésében mennyire lehet pozitív varázspálca?

Rengeteg lehetőség van benne, az biztos. Mégis kétélű fegyver. Mert ha egy teljesen laikus ember szeretné AI segítségével fejleszteni magát retorikai szempontból, akkor az AI nem tudná őt előrevinni. Az AI ugyanis nem tanít. Az AI odaadja a kész megoldást. Az tudja igazán használni a mesterséges intelligenciát, akinek már van tudása az adott szakterületen. Ezért is óriási veszély a diákok szempontjából is, mert használhatják jóra és rosszra is egyaránt.

Tudsz egy példát mondani?

Például én a mesterséges intelligenciát beszédek elemzésére is használom. Feltanítottam, hogy miket nézzen meg, hogy elemezzen pontosan, tehát benne van az én tudásom is. De ha egy diák akar beszédet írni, akkor veszélyes fegyver lehet. Mert az AI ad javaslatokat, amiket a diák folyamatosan újraír, de a tanítás része elmarad, sőt az egyéni kreativitás is hiányzik.

Vagyis megvan a kockázata annak, hogy az AI elbutíthat?

Nehéz kérdés, mert senkinek nincsen még benne mély tapasztalata. Egyébként, talán egy dologban mindenképpen jó lehet nekünk az AI.

Mire gondolsz?

A kommunikációra. Az AI-val történő kommunikáció arra tanít minket, hogy legyünk pontosak és precízek. Talán feszesebbre teszi majd a kommunikációt, mert hogy ha félszlenges kérdést teszek föl, akkor a válasz is olyan lesz. Ezért van nagy jelentősége a helyes promptolásnak.

Tehát a promptolás (parancs, utasítás, kérdés) taníthat a pontosabb kommunikációra?

Ha jól tudok promptolni, és pontosabban tudom megfogalmazni a kérdésemet, akkor pontosabb választ is fogok kapni. Ha viszont nem tudom jól megfogalmazni, akkor megfogalmazom majd még egyszer, és addig próbálkozom, ameddig célhoz nem érek. Ennek egyébként az a hátulütője, hogy iszonyatos mennyiségű digitális szemetet termel a folyamatosan foglalkoztatott AI. Ezért én már nagyon sokszor mások által készített képeket használok.

Így fogalmaztál: „Szükség van egy hús-vér emberre, aki képes érzelmeket vinni a tanításba”. Beszélgettem egy középiskolással, aki elmondta, hogy az egyik órán 45 perc alatt csak és kizárólag a füzetbe írtak, a tanár az interaktív táblán látható infókat diktálta gépiesen.

Erről megint a mesterséges intelligencia jut eszembe. Mi lenne, ha ChatGPT segítségével kifejlesztenénk egy tanári hatékonyságmérő eszközt? Ez az eszköz képes lenne visszajelezni, hogy pl. mennyire volt interaktív az óra, vagy pl. tehetne arra is javaslatot, hogyan lehetne a legközelebbi órát élményszerűbbé, kreatívabbá, játékosabbá tenni.

Ha már kreativitás. Kaszás György zseniális könyve, a Kreativitássuli például ihletadó is lehet tanároknak, hogyan érdemes beindítani a kreativitásmotort a gyerekekben. Te hogy látod a négy spiráloldal teleírásán túli világot?

Igen, a tanár elindíthat egy ilyen szálat, aminek köszönhetően aztán a diákok el merik mondani az ötleteiket, véleményüket. Pl. Csokonai annak idején visszahozta az ókori oktatást, amikor a diákok sétálgatva osztották meg egymással a gondolataikat. A mozgás energiát termel, ami pont ellenkezője napjaink tanításának, amikor a tanórák legnagyobb részét üldögéléssel és unatkozással töltik a diákok. Ezért is lenne jó beiktatni némi mozgást a tanórákba, a testnevelés órán kívül.

Akkor érdemes lenne valamit a „régiből” is visszacsempészni?

A sétálva tanulás mögött sok száz éves tapasztalat van. Ez az ősi tudás is bizonyítja, hogy érdemes így tanítani. Az ókorban még több idő volt tapasztalni is. Egy steril osztályteremben alapból nincsenek élmények, persze az már más kérdés, hogy ezeket az élményeket, tapasztalatokat hogyan tudjuk előhívni az iskola falain belül. Ott van pl. a kritikai gondolkodás fejlesztése, hogy ne fogadjanak el mindent holtbiztosnak, merjenek érvelni, kiállni a saját véleményük mellett, de azért nyitottan fogadják az egyébként eltérő nézőpontokat. Vagy pl. egy verset ne gépiesen tanuljanak meg, hanem éljék át a költeményt.

Vagy tanuljanak meg prezentálni.

Igen, és ugyanilyen fontos lenne a visszajelzés adása. A Toastmasters-ben tapasztalható visszajelzések ugye a szendvics-elvre épülnek, ahol a pozitívumok után a fejlesztendő területekre koncentrálunk. Ezt is szépen be lehete építeni a közoktatásba.

Vagy akár egymás segítését, közösségépítést.

Erre jó példák a Fazekasos diákok, akik létrehozták a TudásHíd Mentorprogramot, amelyben neves szakembereket kérnek fel a diákok, hogy pénzügyi, természettudományi, retorikai, üzleti kompetenciáikat fejlesszék.

Már régóta felkarolod az ifjú tehetségeket. Miért segítesz (nemcsak) a fiataloknak?

Szerintem mindenki megtapasztalja az életközépi válságot, ami 35 és 45 év között van. Amikor kapóból adóvá válunk. És akkor azt mondjuk, hogy hú, eddig sokat kaptam, és úgy a fair a játék, hogy amit kaptunk, azt vissza is adjuk. Ez velem is megtörtént, azóta egyre jobban megvan bennem, hogy adjak.