Én ezt nem tudom megcsinálni. A számát sem tudom annak, hány olyan beszélgetést folytattam már le fiatalokkal, amikor arra panaszkodtak, hogy képtelenek valamire. Pedig vágytak rá, de a kezdeti kudarc miatt lefagytak, sőt rengeteget érvet sorakoztattak fel amellett, hogy erre vagy arra miért nem képesek. Ezeknél a beszélgetéseknél mindig előhozakodok egy szóval.

Mielőtt még megmutatnám ezt a mágikus szót, és annak hatásait, ismerkedjünk meg egy francia férfival, aki az intelligencia kapcsán vált világhírűvé.

Az IQ-teszt atyja közbelép

Az 1900-as évek környékén vezették be a tankötelezettséget Franciaországban. Hamar kiderült, hogy nem minden gyerek felel meg a tantervi követelményeknek.

Itt jön a képbe Alfred Binet.

Az akkorra már elismertnek számító fejlődéspszichológus felkérést kapott arra, hogy hozzon létre egy egységes módszert, amivel a gyengébben teljesítő gyerekek kiszűrhetők, ezáltal a felzárkóztatásuk is sikeresebben mehet.

Binet hitt abban, hogy az intelligencia fejleszthető, tehát a teszt eredménye csak a pillanatnyi állapotot tükrözi, nem pedig egy életre szóló bizonyítványt.

Alfred meg volt győződve róla, hogy a tanulás és a gyakorlás alapvető változásokat eredményezhet az intelligencia terén.

Binet hitvallása, amit még az egyes tanulók is örömmel olvashatnak

Az iskolásgyermek lélektana (Les idées modernes sur les enfants) című könyvében több száz, tanulási nehézséggel küzdő gyermekkel kapcsolatos megfigyelését összegzi:

„Némely újabb filozófusok, úgy látszik, morális támogatást nyújtanak ezeknek a sajnálatos ítéleteknek, azt állítva, hogy az egyén értelme fix mennyiség, ami nem növekedhet.” Kénytelenek vagyunk tiltakozni, és szót emelni e durva pesszimizmus ellen […]. Gyakorlattal, beleszokással és kivált módszerrel sikerül az embernek növelnie figyelmét, emlékezetét, ítéletét, és szó szerint értelmesebbé válnia, mint azelőtt.”

Persze, tudom, hogy könnyű ezt leírni, amikor valaki úgy megy be iskolába, hogy szétfeszítik belülről a családi problémák, nulla motivációt lát a tanulásban, vagy éppen állandó harcot vív az általa ellenségnek titulált tanárral.

„Én ezt nem tudom megcsinálni.”

A fenti kijelentés mögött tengernyi ok lehet.

Például az, hogy sok fiatal azonnal megkap mindent. Lehet ez tablet, menő cipő vagy telefon, sőt akár egy ház, autó is. Magyarul ezekért semmit sem kell tenni, csak bájosan mosolyogni és elhitetni a kedves szülővel, hogy ezzel az ajándékkal ő lett a világ legjobb anyukája vagy apukája. Közben pedig a drága gyermek semmiért sem hajlandó megküzdeni.

Vagy ott van az a bélyeg, ami a felnőttől érkezik negatív kritika formájában. Mutatok néhány gyöngyszemet:

„Te semmirekellő vagy, úgy sem viszed semmire az életben.”

„Már megint csak veled van a probléma.”

„Esélyed sincs az ötösre, maradsz örök kettes tanuló”.

A mágikus szó, ami segít

És már meg is érkeztünk a mágikus szóhoz.

Na jó, picit még húzom az időt, főleg azért, mert van egy olyan tényező, ami nélkül nincs változás sem.

Ez pedig a környezet. Az a környezet, amit teremtünk a fiataloknak.

Azok a szavak, amelyeket használunk a velük való kommunikáció során.

Van egy szó, amivel érdemes kiegészíteni a nem tudom megcsinálni kijelentést.

Ez pedig a még. Próbáljuk csak ki!

Még nem tudom megcsinálni.

Másképp hangzik, igaz?

Benne van a lehetőség, vagyis lehet, hogy ebben a pillanatban még nem vagyok képes rá, de tanulással, gyakorlással lehet esélyem.

A még ereje

Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora a Szemléletváltás című könyvében a következőképpen fogalmaz:

„…az emberek által legfontosabbnak tartott tulajdonságok fejleszthetők. Miért is kellene tehát arra vesztegetnünk az időnket, hogy nap mint nap, újra és újra bebizonyítsuk, mennyire vagyunk jók valamiben, amikor azzal is foglalkozhatnánk, hogy valóban jóbbak legyünk? Miért próbálnánk leplezni gyengeségeinket, ahelyett hogy felülemelkednénk rajtuk? Miért keresnénk olyan barátokat és társakat, akik csupán önérzetünket legyezgetik, ahelyett hogy olyanokat találnánk, akik nap mint nap fejlődésre biztatnak bennünket? És miért választanánk a kitaposott ösvényt az ismeretlen út helyett, amelyen valóban új tapasztalatokra tehetünk szert?”

Azt kívánom neked is, hogy ha nehézséged támad, látszólag leküzdhetetlennek tűnő akadállyal találkozol, használd bátran a még szót, és keress bátran!

Felhasznált irodalom: Carol Dweck: Szemléletváltás. A siker új pszichológiája. HVG Könyvek, Budapest, 2006.